Az Őrtorony Oktatási Központ misszionáriusokat küld ki
AZ ŐRTORONY Gileád Biblia Iskolának már különböző helyeken voltak osztályai. 1943 és 1960 között a south lansingi (New York állam, USA) létesítményekben 35 osztály kapott különleges képzést, ezekben az osztályokban 95 országból voltak tanulók. Majd az iskola a brooklyni (New York) világközpontba költözött, ahol közel 28 éven át működött. 1988-tól 1995 elejéig a Gileád Iskola Wallkillban (New York állam) tartotta osztályait.
Ezek alatt az évek alatt az iskola kibővítette működési területét. Az irányítása alatt egy tízhetes tanfolyamot tartottak három osztálynak Mexikóban, öt ilyen osztályt hívtak össze Németországban; kettőt pedig Indiában. 1987 óta egy Szolgálati Kiképző Iskola néven ismert kiegészítő iskola indított 34 országban osztályokat, amely egy nyolchetes különleges kiképző tanfolyamról gondoskodott az erre alkalmas fiatalembereknek. Az az oktatás azonban, amelyet a Gileád Iskola 99. osztálya kapott az újonnan épített Őrtorony Oktatási Központban (Patterson, New York állam), egy 20 hetes tanfolyam volt, melyen átfogóan tanulmányozta az egész Bibliát, megtárgyalta Jehova Tanúi modernkori történelmét és szervezetét, valamint bőséges tanácsot kapott külföldi misszionáriusmunkára.
A 99. osztály szeptember 2-án végzett. A háromórás diplomaosztási programot az Őrtorony Oktatási Központ új előadótermében tartották. Teljesen megtelt. A többi hallgató a Bétel-létesítményekben Pattersonban, Wallkillban és Brooklynban elektronikus összeköttetésben volt a teremmel. Izgalmas nap volt ez, nem csak az osztály végzőseinek, a rokonaiknak és a közeli barátaiknak, hanem annak a több száz önkéntes munkásnak is, akik részt vettek az új iskolai létesítmények felépítésében.
Megnyitó szavaiban Carey Barber, a Vezető Testület tagja arra irányította a figyelmet, milyen jelentőségteljes ez az esemény. Ezt mondta: „Ennek az Istentől származó, a földön mind ez ideig a legnagyobb oktatási tevékenység központjának kell lennie.” Elmagyarázta, hogy az asszony magva és a kígyó magva közötti harc csúcspontja felé közeledünk (1Mózes 3:15). Csak azok fogják túlélni a félelmetes összecsapást az eljövendő nagy nyomorúság idején — mutatott rá —, akik pontos ismeretet szereztek Isten Szavából, és engedelmeskednek annak.
„Jelenlegi oktatási programunkat — jelentette ki — azért tervezték, hogy Jehova népét mindenütt a Példabeszédek 1:1–4-ben leírt érett állapotra segítse — vagyis hogy megtanulja a bölcsességet és a fegyelmet, hogy képes legyen felismerni az értelmet, és elfogadni a fegyelmezést, amely éleslátóvá, igazságossá, igazzá és becsületessé tesz, valamint gondolkodóképességet ad.” Milyen biztonságot ad, hogy ilyen szellemi erőforrásaink vannak!
Tanács az osztály végzőseinek
Ezeket a bevezető szavakat öt rövid előadásból álló sorozat követte, amelyek az osztály végzőseihez szóltak. Harold Jackson — aki korábban a Gileád Iskola oktatója volt, most pedig a világközpont személyzetének a tagja Brooklynban — erre buzdította az osztályt: „Ragaszkodj szilárdan Istennek tetsző megelégedettségedhez”. Lloyd Barry, aki hosszú ideig misszionárius volt, most pedig a Vezető Testület tagja, a következőkről beszélt: „Szolgáljátok Jehovát alázattal”. Elmagyarázta, hogy ez a tulajdonság fontos lesz a végzősöknek, hogy alkalmazkodni tudjanak az új helyzetekhez, valamint a misszionáriustársaikkal, a gyülekezetekkel, amelyekben majd szolgálni fognak, és a helybeliekkel való kapcsolatukban.
Karl Adams, aki jelenleg a Gileád Iskola oktatói karában szolgál, a következő kérdést fejtegette az osztály előtt: „Minek a megtételére visz titeket a hit?” Arra buzdította őket, hogy ne legyenek hasonlók azokhoz az izraelitákhoz, akik panaszkodtak a pusztai állapotok miatt, és visszavágytak Egyiptomba, hanem inkább legyenek hasonlók Ábrahámhoz, aki nehézségeinek a megoldásaként inkább Isten Királyságára tekintett, s nem arra, hogy visszatérjen a káldeai Ur városába (2Mózes 16:2, 3; Zsidók 11:10, 15, 16). Ulysses Glass, az iskola titkára Asáfnak a 73. zsoltárban feljegyzett tapasztalatát használva fel alapul, erre buzdította az osztály végzőseit: „Beszéljetek áldásaitokról”. Albert Schroeder pedig, a Vezető Testület Tanítói Bizottságának egyik tagja a következő témáról beszélt: „Jehova gondoskodik”. Az ilyen gondoskodás bizonyítékaként magára a Gileád Iskolára mutatott, és arra, milyen szerepet játszik a hatalmas prédikáló- és tanítványképző munka végrehajtásában.
Később a hallgatóság feszült figyelemmel hallgatta, amint Milton Henschel, a Watch Tower Society elnöke a következőkről beszélt: „Egymáshoz tartozó tagok”. Felolvasta, és alaposan kielemezte a Róma 12. fejezetét. Többek között ezt is mondta: „Ügyeljünk arra, hogy nagyon szoros kapcsolatunk legyen szolgatársainkkal a gyülekezetben.” Még hozzáfűzte: „Jó, ha mindig úgy gondolunk egymásra, mint Jehova tulajdonára, s ne legyünk kritizálók, ne keressük egymásban a hibát, hanem inkább legyünk mindig segítőkészek. Magunkon segítünk, ha megőrizzük a keresztény gyülekezet szellemi egységét.” Felhívta a figyelmet, hogyan mutatkozhat meg ez a segítőkészség az ételek elkészítésénél a misszionáriusotthonokban, ha figyelembe veszik azt a tényt, hogy talán nem mindenki tudja megenni ugyanazt. Az olyan helyzetekben is segítőkészségre buzdított a kritizálás helyett, amikor nagyon szegény kereszténytársukkal mennek a szántóföldi szolgálatba. Ha igazán segítőkészek, építők és buzdítók vagyunk egymással, mutatott rá Henschel testvér, „Jehova szeretni fog minket ezért”. Milyen nagyszerű figyelmeztetés ez a misszionáriusoknak, akik olyan országokban fognak szolgálni, amelyek meglehetősen különböznek azoktól, amelyeket maguk mögött hagynak!
Az osztály jobb megismerése
A 99. osztály 48 tanulójának az átlagéletkora 32 év, s már több mint 11 évet szenteltek a teljes idejű szolgálatnak.
A diplomaosztási program részeként az interjúk lehetőséget adtak a hallgatóságnak, hogy néhányukkal megismerkedjenek. Nikki Liebl, az Egyesült Államokból és Simon Bolton, Angliából olyan kellemetlen eseményekről számoltak be, amelyek próbára tették Jehovába vetett hitüket, hogy vajon gondoskodik-e fizikai szükségleteikről. S azt tapasztalták, hogy Jehova gondoskodott róluk, miközben a teljes idejű szolgálatot tartották első helyen.
A francia anyanyelvű Isabelle Kazan elmesélte, azért tanult meg arabul, hogy tanúskodhasson az arabul beszélőknek saját hazájában. Amikor 1987-ben elkezdte, Párizsban a kis csoport mindössze négy arabul beszélő testvérből, valamint belőle és egy másik testvérnőből állt, aki szintén tanulta a nyelvet. (Nem volt könnyű. Nyolc órán át készültek fel az Őrtorony-cikkből hetente, hogy hozzá tudjanak szólni.) Megérte az erőfeszítés? Nos, ma már vannak arabul beszélő Tanúk, akiket Franciaország egészét véve öt körzetbe osztottak. Egy másik tanuló, Miko Puro elmondta, hogyan tette lehetővé az iskolában szerzett francianyelv-tudása, hogy az afrikai menekülteknek prédikálhasson hazájában, Finnországban, és ennek ugyancsak hasznát fogja venni misszionáriusi megbízatási helyén, Beninben. Bonny Bowes elmesélte, mennyit küszködött, hogy folyékonyan tudja beszélni a francia nyelvet, hogy így hatékonyan tudjon szolgálni Quebecben (Kanada). Bjarki Rasmussen Dániából pedig tapasztalatokat mesélt, amelyeket feleségével már a Feröer-szigeteken végzett szolgálati évek során szereztek. Igen, ezek az új misszionáriusok tapasztalt teljes idejű szolgák.
A végzősöket 19 országba nevezték ki — Afrikába, Közép- és Dél-Amerikába, Kelet-Európába és bizonyos ázsiai országokba. A korábbi osztályok végzősei mindeddig több mint 200 országban szolgáltak. Azok közül a végzősök közül sokan még mindig a megbízatási területükön tevékenykednek. Ezek az új misszionáriusok most csatlakoznak hozzájuk, hogy tovább terjesszék a Királyságról való tanúskodást a föld végső határáig (Cselekedetek 1:8).
[Képek a 25. oldalon]
Osztálytermi jelenetek az Őrtorony Oktatási Központban
[Kép a 26. oldalon]
Az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 99. osztályának végzősei
Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.
1. Heffey, S.; Riley, E.; Mortensen, D.; Honable, A.; Bolton, J.; Poole, J.; Siimes, G.; Sousa, L. 2. Pashnitski, B.; Shepherd, D.; Pashnitski, W.; Järvinen, J.; Paulsen, K.; Rasmussen, E.; Schewe, C.; Olsson, L. 3. Paulsen, E.; Samsel, T.; Bowes, B.; Harris, E.; Kazan, I.; Liebl, N.; Sousa, P.; Puro, J. 4. Lager, K.; Lager, V.; Golden, K.; Bolton, S.; Johnson, M.; Johnson, S.; Liebl, A.; Rasmussen, B. 5. Harris, D.; Samsel, W.; Schewe, O.; Heffey, R.; Kazan, L.; Riley, T.; Järvinen, O.; Puro, M. 6. Mortensen, D.; Golden, R.; Honable, L.; Shepherd, M.; Bowes, R.; Siimes, T.; Poole, E.; Olsson, J.
[Képek a 27. oldalon]
Még mindig a megbízatásukban: (balra) Charles Leathco a feleségével, Fernnel Brazíliában, a Gileád Iskola első és hatodik osztályának végzősei; (lent) Martha Hess Japánban, a Gileád Iskola hetedik osztályának végzőse