Az egyházak beismerő vallomása
„A pápa perbe fogja az egyházat”. „Inkvizíció és zsidógyűlölet — az egyház mea culpáraa készül”. „Mea culpa a holocaustért”. „A metodisták bocsánatot kérnek a távoli Nyugat indiánjaitól”.
OLVASTÁL már ehhez hasonló főcímeket? Úgy tűnik, az egyházak egyre gyakrabban vállalják a felelősséget, és bocsánatot kérnek azért, amit az évszázadok folyamán tettek. A hírközlő eszközök folyamatosan kihangsúlyozzák a pápa új mea culpáit.
Amikor a pápa bocsánatot kér
1980 és 1996 között II. János Pál legalább 94 alkalommal „ismerte el az egyház történelmi bűneit vagy kért bocsánatot” — mondja a vatikáni szóvivő, Luigi Accattoli a Quando il papa chiede perdono (Amikor a pápa bocsánatot kér) című könyvében. Accattoli szerint „a katolikus egyházban csupán a pápának van joga mea culpát tenni”. És ő megtette ezt, utalva a katolikus történelem legvitathatóbb oldalaira — a keresztes hadjáratokra, háborúkra, az önkényuralmak támogatására, az egyházon belüli viszályokra, a zsidógyűlöletre, az inkvizícióra, a maffiára és a fajgyűlöletre. Egy 1994-ben a bíborosoknak küldött memorandumban (melyet néhányan a pápai méltóság legfontosabb dokumentumának tartanak) II. János Pál „a bűnök általános és milleniumi megvallását” ajánlotta.
Számos egyházi személy követte a pápa példáját. 1994 decemberében az olasz Il Giornale című újság erről számolt be: „Sok amerikai püspök jelent meg a televízióban, és nyilvánosan bocsánatot kért.” Miért? Amiért nem tulajdonítottak elég jelentőséget a pedofil papok okozta problémának, akik sok fiatalban kárt okoztak. A La Repubblica című újság 1995 januárjában beszámolt „a mai katolicizmus történelmében példa nélkül álló gesztusról” — ez XII. Pius pápa holocausttal kapcsolatos hallgatásával foglalkozott. Ugyanaz az újság 1995. januárban arról számolt be, hogy a német püspöki hivatal bocsánatot kért a római katolikusok „sok hibájáért”, akik támogatták a nácik bűncselekményeit. Több protestáns egyház szintén önkritikának vetette alá magát.
Miért?
A Biblia arra buzdít minket, hogy kérjünk bocsánatot, amikor hibázunk, és sokan helyesléssel tekintenek az egyházakra, amint önkritikának vetik alá magukat (Jakab 5:16). De miért teszik ezt az egyházak? Hogyan kellene ennek befolyásolnia azt, ahogyan tekintjük őket?
[Lábjegyzet]
a Az „én vétkem” latin megfelelője, egy katolikus ima része (a Confiteor, vagyis „Gyónom”), amelyben a hívek ezt a kifejezést ismételgetik.