Cselekedetek
5 Egy Anániás nevű férfi a feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot. 2 Ám a felesége tudtával titokban visszatartott valamennyit az árból, és csak egy részét hozta el az apostoloknak.+ 3 Péter pedig így szólt: „Anániás, miért bujtott fel Sátán, hogy hazudj+ a szent szellemnek,+ és titokban visszatarts valamennyit a föld árából? 4 Mielőtt eladtad volna, vajon nem a tiéd volt? És az eladása után vajon nem te rendelkeztél vele? Hogy vetemedhettél ilyen gonosztettre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.” 5 Ennek hallatára Anániás összeesett és meghalt. És nagy félelem töltötte el mindazokat, akik hallottak erről. 6 Majd néhány fiatal férfi odajött, kendőkbe göngyölte őt, kivitte és eltemette.
7 Mintegy három óra elteltével pedig bement a felesége, nem tudva, hogy mi történt. 8 Péter ezt kérdezte tőle: „Mondd meg nekem: ennyiért adtátok el ti ketten a földet?” Ő azt mondta: „Igen, ennyiért.” 9 Péter erre így szólt hozzá: „Miért egyeztetek meg a férjeddel, hogy próbára teszitek Jehova* szellemét? Nézd! Már az ajtónál vannak azok, akik eltemették a férjedet, és kivisznek téged is.” 10 Az nyomban összeesett Péter lábánál, és meghalt. Amikor a fiatal férfiak bejöttek, holtan találták. Aztán kivitték, és eltemették a férje mellé. 11 Erre nagy félelem töltötte el az egész gyülekezetet, és mindazokat, akik hallottak ezekről.
12 Ezenfelül az apostolok továbbra is sok jelet meg csodát* hajtottak végre a nép között;+ és mindannyian szokásuk szerint összegyűltek Salamon oszlopcsarnokában+. 13 Igaz, mások közül senkinek sem volt bátorsága velük tartani, mindamellett elismerően beszélt róluk a nép. 14 Mi több, továbbra is nagy számban csatlakoztak hozzájuk az Úrban hívők, férfiak és asszonyok egyaránt.+ 15 Az emberek még a főutcákra is kivitték a betegeket, és kis ágyakra meg hordágyakra fektették őket, hogy amint Péter arra megy, legalább az árnyéka vetődjön rá némelyikükre.+ 16 A Jeruzsálem körüli városokból is egyre többen jöttek, betegeket hoztak, és olyanokat, akiket tisztátalan szellemek gyötörtek, és ezek egytől egyig meggyógyultak.
17 Ám féltékenységtől eltelve felkelt a főpap, és a vele levők mind, akik a szadduceusok szektájához tartoztak. 18 Elfogták* az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket.+ 19 Éjszaka azonban Jehova* angyala kinyitotta a börtön ajtóit,+ kivitte őket, és így szólt: 20 „Menjetek, álljatok ki a templomban, és továbbra is hirdessétek a népnek az eljövendő életről szóló üzenetet!” 21 Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba, és tanítani kezdtek.
Mikor pedig a főpap és a vele levők megérkeztek, összehívták a szanhedrint és Izrael népének minden vénjét, és elküldtek az apostolokért a börtönbe, hogy eléjük vigyék őket. 22 De amikor a hivatalszolgák odaértek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek hát, és jelentést tettek, 23 ezt mondva: „A börtönt gondosan bezárva találtuk, az őrök pedig az ajtóknál álltak, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk odabenn.” 24 Mikor pedig a templomőrség parancsnoka is, és a magas rangú papok is hallották ezt, zavarba jöttek, mert nem tudták, hogy mi lesz ebből. 25 De jött egy ember, és jelentette nekik: „Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, ott állnak, és tanítják a népet.” 26 Akkor a parancsnok elment a hivatalszolgáival, és elhozta őket, de erőszak nélkül, mivel féltek, hogy megkövezi őket a nép.+
27 Elhozták hát, és odaállították őket a szanhedrin elé. A főpap pedig kikérdezte őket, 28 és ezt mondta: „Határozottan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok tovább annak az embernek a nevében,+ ti mégis betöltöttétek Jeruzsálemet a tanításotokkal, és elhatároztátok, hogy minket tesztek felelőssé a haláláért*+.” 29 Péter és a többi apostol így válaszoltak: „Mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskednünk, semmint embereknek.+ 30 Ősapáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti oszlopra* feszítve* megöltetek.+ 31 Isten felmagasztalta, a jobbjára ültetve őt+ mint főközvetítőt+ és megmentőt+, hogy Izrael megbánhassa a bűneit, és azok megbocsátást nyerjenek+. 32 Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek a dolgoknak,+ és a szent szellem is,+ melyet Isten azoknak adott, akik engedelmeskednek neki mint uralkodónak.”
33 Amikor ezt hallották, feldühödtek*, és végezni akartak velük. 34 Ám felkelt a szanhedrinben egy Gamáliel+ nevű farizeus. Ő az egész nép által becsült törvénytanító volt, és parancsot adott, hogy egy kis időre vigyék ki az embereket. 35 Majd így szólt amazokhoz: „Izrael férfiai, jól gondoljátok meg, hogy mit tesztek ezekkel az emberekkel. 36 Korábban például ott volt Teudás, aki azt mondta magáról, hogy ő valaki, és számos férfi – körülbelül 400 – csatlakozott a pártjához. De végeztek vele; akik pedig követték őt, mind szétszéledtek és eltűntek. 37 Őutána az összeírás napjaiban pedig ott volt a galileai Júdás, aki rávett embereket, hogy kövessék őt. Ám ez az ember is meghalt, és akik követték őt, szétszóródtak. 38 Így hát a mostani körülmények között azt mondom nektek, hogy ne avatkozzatok ezeknek az embereknek a dolgába, hanem hagyjátok őket békén. Mert ha az, amit terveznek vagy tesznek, emberektől van, meg fog bukni, 39 de ha Istentől van, nem lesztek képesek megbuktatni őket+. Különben még esetleg olyanok lesztek, mint akik valójában Isten ellen harcolnak.+” 40 Azok pedig megfogadták a tanácsát, és hívatták az apostolokat, megverették őket,+ aztán megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézus nevében, és elengedték őket.
41 Ők tehát elmentek a szanhedrin elől, ujjongva,+ amiért méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek Jézus nevéért. 42 És a templomban és házról házra+ mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról.+