Falak, melyek gátat vetnek a kommunikációnak

ROBERT, a Watch Tower Society által kiküldött egyik misszionárius, a nyugat-afrikai Sierra Leonéban él. Egyik nap, nem sokkal az országba érkezése után, amint végigsétált az úton, észrevette, hogy a helybeli gyerekek ezt mondogatják: „Fehér ember! Fehér ember!” Robert, aki fekete bőrű amerikai, körülnézett, hogy megkeresse a fehér embert, de senki más nem volt ott. Majd rájött, hogy a gyerekek pontosan neki mondták ezeket a szavakat!

Semmiféle rosszindulatú megjegyzést sem tettek. A gyerekek csupán annak az észrevételüknek adtak hangot, hogy Robert olyan kultúrából jött, amely különbözik az övéktől. Az, hogy Robertet fehér embernek hívták, elgondolásuk szerint a legjobb módja volt annak, hogy kifejezzék a különbözőséget.

Ahogyan a kultúra befolyásolja énünket

A kultúrát széles körben úgy határozzák meg, mint „a közös gondolatok . . ., szokások, hitnézetek és ismeret összességét, ami az életmódot jellemzi”. Sok kulturális értéket közvetlenül a tanítás által ismerünk meg, de sok minden ragad ránk úgy, hogy még csak észre sem vesszük. Egy kutató ezt mondta: „A [gyermek]születés pillanatától fogva, azok a szokások, amelyekbe beleszületik az ember, alakítják a tapasztalatait és a viselkedését. Mire beszélni tud, a kultúrájának piciny műve lesz belőle, mire pedig felnő, és képes részt venni kultúrájának tevékenységeiben, a kultúra szokásai a saját szokásai, annak hitnézetei a saját hitnézetei, képtelen dolgai pedig a saját képtelenségei lesznek.”

A kultúra sok tekintetben könnyebbé teszi számunkra az életet. Mint gyermekek, gyorsan megtanuljuk, hogyan örvendeztessük meg szüleinket. Megismerve, hogy mi az elfogadható társadalmunkban, és mi nem, olyan döntésekben irányít minket, mint hogy hogyan cselekedjünk, mit vegyünk fel, és hogyan lépjünk kapcsolatba másokkal.

Természetesen az, hogy milyen személyek vagyunk, nem csupán kulturális hátterünktől függ. Minden kultúrában vannak különbözőségek az emberek között. Hogy kik vagyunk, az attól is függ, milyenek a génjeink, min mentünk már keresztül az életben, és még rengeteg más tényezőtől. Ennek ellenére a kultúra egy olyan lencse, melyen keresztül szemléljük a világot.

Kultúránk például nemcsak azt dönti el, hogy milyen nyelvet beszélünk, hanem azt is, hogy hogyan. A Közel-Kelet egyes részein az emberek értékelik azt a képességet, ha sok szóval, ügyesen fejezik ki magukat, ismétlést és metaforát használva. Ezzel szemben néhány távol-keleti országban élő ember csak minimális szóbeli kommunikációval él. Egy japán közmondás ezt a nézetet tükrözi: „Szájad által mész tönkre.”

Kultúránk határozza meg, hogyan tekintjük az időt. Svájcban, ha tíz percet késel egy találkozóról, elvárják tőled, hogy bocsánatot kérj. Más országokban egy vagy két órát is késhetsz, és nemigen várják el a bocsánatkérést.

Kultúránk különböző értékekre is megtanít. Gondolj bele, hogyan éreznél, ha valaki ezt mondaná neked: „Rengeteget szedtél fel. Tényleg nagyon meghíztál!” Ha afrikai kultúrában nőttél fel, ahol értékelik a testes embereket, valószínűleg boldog lennél e megjegyzés miatt. De ha nyugati kultúrában nőttél fel, ahol igen nagyra becsülik a karcsúságot, ez az őszinte megjegyzés valószínűleg felkavarna.

„A miénk a legjobb!”

A különböző kultúrájú emberek közötti beszélgetést igen gyakran az akadályozza meg, hogy az emberek mindenhol hajlamosak annak feltételezésére, hogy a saját kultúrájuk jobb. Legtöbbünk azt gondolja, hogy hitnézetei, értékrendjei, hagyományai, öltözködési stílusa és a szépségről alkotott elképzelései helyénvalóak, reálisak, és jobbak bárki másénál. Hajlamosak vagyunk arra is, hogy saját csoportunk értékrendje szerint ítéljünk meg más kultúrákat. Az ilyen gondolkozást etnocentrizmusnak hívják. A The New Encyclopædia Britannica ezt a megfigyelést teszi: „Az etnocentrizmusról . . . talán azt lehet elmondani, hogy majdnem mindenre kiterjed. Szinte a világ összes kultúrájához tartozó ember felsőbbrendűnek tekinti a saját életmódját még a vele szoros kapcsolatban lévő szomszédaiénál is.”

Kétszáz évvel ezelőtt egy angol földesúr kertelés nélkül ezt mondta erről a dologról: „Ahogy látom, az idegenek bolondok.” Annak az idézeteket tartalmazó könyvnek a szerkesztője, melyben ezek a szavak szerepelnek, ezt írta: „[Ez a kijelentés] olyan közel áll egy egyetemes érzéshez, mint eddig még soha.”

Bőségesen vannak példák a más kultúrák iránt kimutatott türelmetlenségre. Jóllehet a következő idézet eredetileg egy német regényíró tollából származik az 1930-as évekből, ezt gyakran tulajdonítják Hermann Göring náci vezetőnek: „Mikor meghallom a kultúra szót, a revolveremért nyúlok.”

Az erős etnocentrista nézetek megkülönböztetéshez vezethetnek, ez pedig ellenséges érzületet és viszályt válthat ki. Richard Goldstone, a Nemzetközi Bűnügyi Bíróság ügyésze kivizsgálta a Ruandában és a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket. Ami azokat a barbár tetteket illeti, amelyek mindkét viszályt jellemezték, ezt mondta: „Ilyen dolog bárhol megtörténhet. Itt van két különálló ország, melynek eltérő a kultúrája és a történelme, és mégis hasonló kegyetlenkedést követnek el egymással a szomszédok. Ez a fajta brutális etnikai vagy vallási hadviselés csupán olyan megkülönböztetés, mely az erőszakig fokozódott. Az áldozatul esett csoportot a másik oldal minden bizonnyal emberi mivoltából kivetkőzöttnek vagy démonizáltnak írta le. Ha egyszer ez megtörténik, akkor az átlagemberek kiszabadulnak az erkölcsi korlátok alól, melyek egyébként meggátolnák őket az ilyen szörnyű dolgok véghezvitelében.”

Kibővül a látókörünk

Általában olyan embereket választunk barátainknak, akik nagyon hasonlók hozzánk, akik osztják álláspontunkat és értékrendünket. Bízunk bennük, és megértjük őket. Társaságukban felszabadultak vagyunk. Ha egy másik személy viselkedését furcsának vagy abnormálisnak tekintjük, a barátaink valószínűleg egyetértenek velünk, mert ők is ugyanamiatt elfogultak, mint mi.

Akkor hát milyen hasznunk lehet abból, ha másokkal kommunikálunk, olyanokkal, akik kulturális háttérben különböznek tőlünk? Egyrészt a jó kommunikáció abban fog segíteni, hogy megértsünk másokat, miért gondolkoznak és cselekszenek másképp. Kunle, egy nyugat-afrikai férfi ezt mondja: „Sok afrikai gyermeket erőteljesen arra intenek, hogy ne beszéljen evés közben. Néhány európai országban azonban az étkezések alatti beszélgetésre buzdítanak. Mi történik, ha az európai együtt eszik az afrikaival? Az európai azon csodálkozik, hogy miért tűnik az afrikai oly mélának az evés közben. Ugyanakkor az afrikai azt szeretné tudni, miért fecseg annyit az európai, mint egy papagáj!” Világos, hogy ilyen helyzetekben egymás kulturális hátterének a kölcsönös megértése sokat tehet a társadalmi előítélet megszüntetésében.

Amint más kultúrájú embereket megismerünk, nemcsak azon javíthatunk, hogy másokat jobban megértsünk, hanem azon is, hogy magunkat is jobban megértsük. Egy antropológus ezt írta: „A vizet fogja utoljára felfedezni egy olyan élőlény, amely a tenger mélyén él. Csak akkor ébred tudatára, hogy ez létezik, ha valami véletlen folytán a felszínre kerül, és érintkezésbe lép a levegővel . . . Annak képessége, hogy valaki saját társadalma kultúrájának egészét megértse . . . bizonyos mértékű tárgyilagosságot igényel, mely tulajdonság igen ritka, ha egyáltalán kifejleszthető.” Ennek ellenére, amikor más kultúrákkal ismerkedünk, olyanok vagyunk, mint a tengerlakó lény, mely találkozik a levegővel — tudatára ébredünk a kulturális „vizeknek”, melyekben élünk. Thomas Abercrombie író szépen fejezte ki ezt a dolgot: „Akit még sohasem csábított el egy idegen kultúra, az sohasem lesz képes tisztán látni sajátjának bilincseit.”

Összegezve: Más kultúrák értékelése úgy gazdagíthatja életünket, hogy kiszélesítjük látókörünket, és így jobban megértjük magunkat és másokat. Jóllehet a kulturális örökség és az etnocentrista gondolkozás falként állhat a kommunikáció előtt, nem szükségszerű, hogy ez így is legyen. Ezeket a falakat le lehet rombolni.

[Oldalidézet a 6. oldalon]

„Szinte a világ összes kultúrájához tartozó ember felsőbbrendűnek tekinti a saját életmódját még a vele szoros kapcsolatban lévő szomszédaiénál is” (The New Encyclopædia Britannica).

[Kép a 7. oldalon]

Megtanulhatjuk, hogyan élvezzük más kultúrák jó dolgait

[Kép forrásának jelzése a 6. oldalon]

Földgolyó: Mountain High Maps® Copyright © 1995 Digital Wisdom, Inc.