Fiatalok kérdezik:

Miért vagyok annyira visszahúzódó?

„A félénkség bénító. Olyan félelem, mely a markában tart, s amely ellen küzdeni kell. Nagyon is valóságos!” (Richarda).

„Egész eddigi életemben nagy nehézséget jelentett a félénkség. Úgy éreztem magam, mintha a saját kis világomban lennék” (Elizabeth, 18 éves).

„VALAMI nincs rendben velem? Miért vagyok annyira visszahúzódó?” Te is felteszed magadnak néha ezeket a kérdéseket? A fent idézett Richardhoz hasonlóan talán te is idegessé és nyugtalanná válsz, amikor ismeretlen emberekkel találkozol. Lehet, hogy meglapulsz, ha felelős beosztásban lévő személyek vannak a közeledben. Vagy esetleg annyira aggódsz amiatt, hogy mások mit gondolnak rólad, hogy amikor lehetőséged nyílna érzéseid és véleményed kifejezésére, inkább hallgatsz, mint a sír. „Nagyon nehéznek érzem, hogy odamenjek olyan emberekhez, akiket nem ismerek eléggé, és beszélgessek velük” — vallja be a fiatal Tracey.

Mi húzódik meg az ilyen érzések mögött? A nehézség megértése az első lépés lehet a legyőzéséhez (Példabeszédek 1:5). Egy asszony ezt mondta: „Sohasem tudtam, miért érzem kényelmetlenül magam, ha emberek vannak a közelemben. De most, hogy már felismertem, mi a bajom, orvosolni is tudom azt.” Nézzünk meg tehát egypár okot, amiért néhány fiatal nehéznek találja, hogy barátkozó legyen.

Ha a félénkség az oka

A félénkség alighanem a legáltalánosabb oka a visszahúzódásnak. Míg egy társaságkedvelő fiatal rendszerint sokféle emberrel sző barátságot, addig egy félénk, visszahúzódó személy magányosnak és elszigeteltnek érezheti magát. „Egész eddigi életemben nagy nehézséget jelentett a félénkség — mondja a 18 éves Elizabeth. — Úgy éreztem magam, mintha a saját kis világomban lennék.” Diane visszaemlékszik azokra a megpróbáltatásokra, melyek a középiskola első évében érték. „Nem szerettem, ha észrevesznek. Egyik tanárom arra kért minket, hogy osztályozzuk, milyen fontosnak érezzük a népszerűséget. Nullától ötig lehetett osztályozni: a nulla azt jelentette, egyáltalán nem számít a népszerűség, az ötös pedig azt, hogy fontos. Minden lány, aki népszerű volt az iskolában, ötöst írt. Én viszont nullát. Félénkségemben csaknem rettegtem attól, hogy népszerű legyek. Az ember nem akarja, hogy észrevegyék, vagy hogy a figyelem középpontjába kerüljön, mert attól fél, hogy mások nem kedvelik.”

Persze az még nem olyan rossz, ha valaki egy kicsit hajlamos a félénkségre. A félénkséghez szorosan kapcsolódik a szerénység, vagyis az, hogy tudatában vagyunk a korlátainknak. A Biblia tulajdonképpen azt parancsolja, hogy ’szerényen járjunk az Istenünkkel’ (Mikeás 6:8, NW). Egy szerény vagy kissé félénk személlyel talán könnyebb kijönni, mint egy fennhéjázóval, agresszívval vagy követelődzővel. S bár igaz, hogy „ideje [van] a szólásnak”, „ideje [van] a hallgatásnak” is (Prédikátor 3:7). A félénk személyeknek talán nem jelent nagy gondot a hallgatás. Mivel ’gyorsak a hallásra és késedelmesek a szólásra’, gyakran jó hallgatóknak tartják őket mások (Jakab 1:19).

Sokszor azonban a fiatalok nagyon csendesek, félénkek vagy szégyenlősek, s emiatt nehezen barátkoznak. Szélsőséges esetekben pedig a félénkség előidézheti azt, amit egy író bizonyosfajta neurotikus önbebörtönzésnek — társadalmi elszigeteltségnek — nevez (Példabeszédek 18:1, Újfordítású revideált Biblia).

A félénkség gyakran okoz gondot

Ha félénkséggel vagy „megáldva”, jó ha tudod, hogy ez a tulajdonság másoknak is gyakran okoz gondot. Egy középiskolásokkal és főiskolásokkal készített tanulmányból kiderül, hogy „a diákok 82 százaléka tekintette magát valamikor félénknek az életében” (Eastwood Atwater: Adolescence). Már a bibliai időkben is félénkséggel küszködött néhány személy. Talán még olyan kiváló emberek, mint Mózes és Timótheus is harcolhattak ellene (2Mózes 3:11, 13; 4:1, 10, 13; 1Timótheus 4:12; 2Timótheus 1:6–8).

Vegyük például Sault, az ókori Izráel nemzetének első királyát. Saul rendes körülmények között bátor férfi volt. Amikor apja elvesztette néhány állatát, Saul merészen útnak indult, hogy megkeresse őket (1Sámuel 9:3, 4). De amikor már a nemzet kijelölt királya volt, hirtelen félénkség fogta el. Saul inkább „a holmik” közé rejtőzött, hogy ne kelljen az örvendező nép elé állnia! (1Sámuel 10:20–24).

Érthetetlennek tűnhet Saul nyilvánvaló önbizalomhiánya. Elvégre a Biblia úgy beszél róla, mint feltűnő, szép szál fiatalemberről. Ami azt illeti, „egy fejjel magasabb volt az egész népnél” (1Sámuel 9:2, Úf). Ezenkívül Isten prófétája arról biztosította Sault, hogy Jehova megáldja majd uralkodását (1Sámuel 9:17, 20). Saul mégis bizonytalan volt önmagában. Amikor hallotta, hogy ő lesz a király, szerényen ezt válaszolta: „Avagy nem Benjáminita vagyok-é én, Izráelnek legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem legkisebb-é Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon?” (1Sámuel 9:21).

Ha egy olyan személynek is lehet önbizalomhiánya, mint Saul, nem meglepő, hogy olykor te is elvesztheted egy kissé az önbizalmadat. Fiatalként életednek azon az állomásán vagy, amikor a tested rohamos gyorsasággal változik. Épp csak kezded felfedezni, hogyan tudod megállni a helyed a felnőttek világában. Mi sem természetesebb hát, hogy néha-néha kissé zavarban vagy, és bizonytalannak érzed magad. Dr. David Elkind ezt írta a Parents című folyóiratban: „A kamaszkor kezdetén a legtöbb fiatal átéli a félénkség egy időszakát. Ekkor alakul ki a fiatalban az, amit én képzelt közönség képzetének nevezek. Vagyis úgy véli a fiatal, hogy mások figyelik őt, és hogy a kinézetével és a tetteivel leköti mások gondolatait.”

Mivel a fiatalokat gyakran a külsejük alapján ítélik meg a társaik, sokan nyugtalankodnak a megjelenésük miatt. (Vesd össze: 2Korinthus 10:7.) Ám egészségtelen, ha valaki túl sokat foglalkozik a kinézetével. Ezzel kapcsolatban egy fiatal francia nő, akit Liliának hívnak, visszaemlékszik arra, mit élt át: „Ugyanaz volt a bajom, mint sok más fiatalnak. Pattanásos volt a bőröm! Az embernek nincs bátorsága odamenni másokhoz, mivel amiatt gyötrődik, hogyan néz ki.”

Ördögi kör

Mivel a félénk embereket gyakran félreértik, könnyen megtörténhet, hogy nem tudnak az elszigeteltségükből kitörni. Az Adolescence című könyv megjegyzi: „A félénk kamaszoknak sokkal nehezebben megy a barátkozás, mivel gyakran félreértik őket. Az emberek hajlamosak arra, hogy érzéketlennek, unalmasnak, közömbösnek, leereszkedőnek, ridegnek és ellenséges érzületűnek tekintsék a félénk személyeket. S amikor eszerint bánnak velük, még elszigeteltebbnek, magányosabbnak és depressziósabbnak érezhetik magukat.” Ez elkerülhetetlenül azt idézi elő, hogy még félénkebben viselkedjenek, ami persze csak megerősíti azt a téves elképzelést, hogy sznobok vagy gőgösek.

Mivel a keresztények a ’világ látványosságai’, természetes, hogy törődniük kell azzal, milyen kép alakul ki róluk másokban (1Korinthus 4:9). Amikor beszélgetsz valakivel, nem nézel a szemébe? Vajon a testtartásod és a testbeszéded azt az üzenetet közvetíti, hogy szeretnéd, ha békén hagynának? Akkor ismerd fel, hogy mások félreérthetnek, és hajlamosak lehetnek kerülni téged. Ez pedig még nehezebbé teheti, hogy barátságokat alakíts ki.

További okok

Egy másik gyakori nehézség a kudarctól való félelem. Igaz, teljesen természetes, ha kissé bizonytalannak vagy határozatlannak érzed magad, amikor valami újat csinálsz, olyasmit, amiben még nincs tapasztalatod. De néhány fiatal szélsőségessé válik. Fiatalkorában Gailnek — ahogy ő nevezi — társaságfóbiája volt. Ezt mondja: „Az órákon sohasem jelentkeztem. A szüleimet állandóan ilyen megjegyzésekkel ostromolták: »Sohasem teszi föl a kezét. Sohasem mondja el a véleményét.« Kellemetlennek és megterhelőnek éreztem, hogy így tegyek. S tudjátok, még ma is nehéz ezt megtennem.” A kudarctól való félelem bénító lehet. „Aggódom, hogy hibát követek el — mondja egy Peter nevű fiatal. — Nem vagyok igazán biztos magamban.” Ha a társak durván ugratják és kritizálják a fiatalt, elmélyíthetik félelmeit, és maradandóan károsíthatják az önbizalmát.

A társasági életben szerzett tapasztalatok hiánya egy további gyakori nehézség. Előfordulhat, hogy habozol bemutatkozni ismeretlen személyeknek, s ez csupán azért van így, mert nem tudod, mit mondj. Talán meglep, ha megtudod, hogy olykor még az idősebbek is félszegek mások társaságában. Egy Fred nevű üzletember ezt mondja: „Az üzleti életben tudom, hogy amit csinálok, azt nagyon jól csinálom. Ha csak az üzletről beszélek, nem kétlem, hogy jó kép alakul ki rólam. De ha ugyanazzal a személlyel beszélgetve a mindennapos témákra terelődik a szó, határozatlanná válok. Unalmasnak vagy tudálékosnak könyvelhetnek el, olyan személynek, aki túlságosan elmerül a technikai részletekben, vagy olyannak, aki nem valami érdekes egyéniség.”

Akár félénk vagy, akár zavarban szoktál lenni, vagy ha csak félszegen viselkedsz mások társaságában, javadra válik, ha megtudod, hogyan lehetnél barátkozóbb természetű. A Biblia arra buzdítja a keresztényeket, hogy ’tárják ki szívüket’, és ismerjenek meg másokat (2Korinthus 6:13). De hogyan tehetjük ezt meg? Ezt az egyik jövőbeni számunkban fogjuk részletezni.

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

A félénk személyeket sokszor érzéketlennek gondolják

[Kép a 26. oldalon]

A kudarctól való félelem miatt néhány fiatal félrehúzódik másoktól