Olvasóink írják

Flörtölés Nagyon köszönöm a „Fiatalok kérdezik . . . How Can I Avoid the Hurt of Flirting?” című cikket (1991. december 8. [angolban]). Nemrég magam is fájdalmat éreztem egy flörtölésből kifolyólag, és azt, hogy cserbenhagytak, amikor a fiatalember, akivel jegyben jártam, minden érthető ok nélkül hirtelen faképnél hagyott. Később megtudtam, hogy flörtölő hírében áll és már másoknak is okozott fájdalmat előttem. Most már tudom, részben én is oka vagyok ennek a fájdalmas helyzetnek, mivel érzelmileg túlságosan is hamar elköteleztem magam. Bárcsak néhány hónappal előbb került volna kezembe ez a tájékoztatás!

G. T., Egyesült Államok

Egy fiatalember azt mondta nekem, hogy ő csupán a barátom akar lenni, és én beleegyeztem. De folyton telefonálgatott és találkákat kért tőlem. Amikor később megkérdezte tőlem: el tudnám-e képzelni őt házastársamnak, nagyon izgatott lettem! De egy évvel később azt mondta, hogy soha sem akart igazából megházasodni. Azt mondja, nem kellett volna annyira a szívemre venni a dolgokat, hiszen már a legelején megmondta, hogy nem érett még a házasságra. Aztán, hogy „fedezze” magát, azt mondta: még mindig el akar venni feleségül — de az új világban. Még mindig nagyon fáj ez az egész, de a cikk nagy segítségemre volt, hogy megbirkózzak a helyzetemmel.

S. Y., Egyesült Államok

A családi kapcsolatok szorosabbra fűzése Én is egyike vagyok azoknak az apáknak, akik sohasem érdeklődtek a gyermekeik iránt. Nem gondoltam, hogy ennek ilyen hosszú távú hatásai lesznek. A „Families — Draw Close Before It’s Too Late” (1991. szeptember 22. [angolban]) című cikkük elolvasása szíven ütött! Ígérem, megváltozom és mindent megteszek azért, hogy a gyermekeim iránti szeretetemet még jobban ki tudjam fejezni.

J. B. M., Gabon

A cikkben szó volt arról is, miképpen kell egy kisbaba sírására reagálni. Azt jelenti ez, hogy minden sírásra reagálnunk kell? Ha igen, akkor vajon ez nem azt teszi lehetővé a baba számára, hogy manipulálja a szüleit — végső soron a saját kárára?

S. H., Egyesült Államok

Nem állítottunk fel merev szabályokat, csak arra buzdítottuk általában az édesanyákat, hogy ne hagyják figyelmen kívül kisbabájuk sírását. És bár jogosak lehetnek azok az aggodalmak, hogy elkényeztetik a nagyobb babákat és a tipegő korban levőket, a legtöbb orvos úgy véli, hogy nehéz a nagyon kicsiket elrontani azzal, hogy reagálunk a sírásukra. (Lásd az „Ébredjetek!” 1982. szeptember 8-i [angol] számában a „Johnny, Please Be Quiet!” című cikket.) (A Kiadók.)

Csalás a tudomány világában Nagyon érdekesnek találtam a „Shenanigans in the Halls of Science” című cikket (1991. november 22. [angolban]). Kapcsolatban állok a cikkben említett egyik intézettel, és megdöbbentő volt megtudnom, hogy ilyen forgatókönyv felszínre kerülhetett a köztiszteletben álló tudósok világában. Ha a vezető szerepért folytatott verseny és törtetés háttérbe szorítja a becsületességet, sajnos előadódnak ilyen dolgok. Csodálom dr. O’Toole bátorságát és becsületességét — amely az állásába került! Az általános szemlélet úgy tűnik ez: ’Ki ez a dr. O’Toole, hogy bírálni merészeli dr. Imanishi-Karit?’ Úgy hisszük, hogy pártatlanság jellemzi a tudósokat, de olykor az ellenkezője igazolódik be.

O. O., Egyesült Államok

Gyapjú Őszintén köszönöm a „Gyapjú csodája” című cikket (1991. október 8.). Varrónőnek készülök és a gyapjúról tanultunk. Ezt a cikket választottam az iskolai dolgozatom alapjául. Egy kicsit aggódtam emiatt, mivel az osztálytársaim többször is gúnyoltak azért, mert Jehova Tanúja vagyok. Az igazgatónk külön beszédben óvta a tanulókat Jehova Tanúitól! De a tanárnőm nagy érdeklődéssel olvasta a cikkemet és kért egy személyes példányt az Ébredjetek!-ből.

P. A., Csehszlovákia