1Korintusz
9 Nem vagyok szabad?+ Nem vagyok apostol?+ Nem láttam Jézust, a mi Urunkat?+ Nem ti vagytok a munkám az Úrban? 2 Ha másoknak nem vagyok apostol, nektek egészen bizonyosan az vagyok, mert ti vagytok a pecsét, amely bizonyítja+ apostolságomat az Úrban.
3 Védekezésem azok előtt, akik vizsgálnak engem, a következő:+ 4 Talán nincs hatalmunk enni+ és inni? 5 Talán nincs hatalmunk arra, hogy testvérnőt vigyünk magunkkal mint feleséget,+ miként a többi apostol is, és az Úr testvérei,+ és Kéfás+? 6 Vagy csak Barnabásnak+ és nekem nincs hatalmunk arra, hogy ne végezzünk világi munkát?+ 7 Ki az, aki valamikor is a saját költségén katonáskodik? Ki ültet szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből?+ Vagy ki terelget nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből?+
8 Vajon emberi irányadó mértékek szerint szólom ezeket?+ Vagy nem ezeket mondja a Törvény+ is? 9 Mert Mózes törvényében meg van írva: „Ne kösd be a bika száját, mikor csépli a gabonát.”+ Vajon a bikákkal törődik az Isten? 10 Vagy éppenséggel értünk mondja ezt? Bizony értünk íratott ez meg,+ mert aki szánt, annak reménységben kell szántania, és aki csépel, annak a részesedés reményében kell így tennie.+
11 Ha mi nektek szellemieket vetettünk,+ vajon nagy dolog, ha a test számára valókat fogjuk tőletek aratni?+ 12 Ha mások részesednek e fölöttetek való hatalomból,+ nem sokkal inkább mi? Mindazonáltal mi nem éltünk ezzel a hatalommal,+ hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztusról szóló jó hír+ elé. 13 Nem tudjátok, hogy akik szent teendőket látnak el, a templomból valókat eszik+, és akik állandóan az oltárnál szolgálnak+, az oltárral együtt kapnak részt? 14 Így az Úr is akképpen rendelkezett,+ hogy akik a jó hírt hirdetik, a jó hírből éljenek.+
15 Én azonban egyetleneggyel sem éltem ezek közül az elrendezések közül.+ Ezeket sem azért írtam, hogy így legyen az esetemben, mert jobb lenne meghalnom, semhogy . . . ; senki nem fogja semmissé tenni dicsekvésem+ okát! 16 Ha pedig hirdetem a jó hírt,+ az nem ok arra, hogy dicsekedjek, mert szükség+ nehezedik rám. Bizony, jaj+ nekem, ha nem hirdetem a jó hírt! 17 Ha önként+ végzem ezt, jutalmam van,+ ha pedig akaratom ellenére teszem, akkor is sáfársággal+ vagyok megbízva. 18 Mi hát a jutalmam? Az, hogy miközben hirdetem a jó hírt, költségmentesen+ kínálhatom a jó hírt, avégett hogy ne éljek vissza a jó hír hirdetésével együtt járó hatalmammal.
19 Mert bár mindenkitől szabad vagyok, mindenkinek a rabszolgájává+ tettem magamat, hogy minél több embert megnyerjek+. 20 És így a zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó,+ hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt levőknek olyanná lettem, mint aki törvény alatt van+ — pedig én magam nem vagyok törvény alatt+ —, hogy megnyerjem a törvény alatt levőket. 21 A törvény nélkülieknek+ olyanná lettem, mint aki törvény nélkül van+ — pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye+ alatt vagyok+ —, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. 22 A gyöngéknek gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket.+ Mindenfajta embernek mindenné lettem,+ hogy minden módon megmentsek némelyeket. 23 De mindent a jó hírért teszek, hogy másokkal együtt részese legyek.+
24 Nem tudjátok, hogy a futók+ a versenyen mindnyájan futnak, de csak egy kapja meg a díjat?+ Úgy fussatok,+ hogy elnyerhessétek.+ 25 Ezenfelül mindaz, aki küzdelemben vesz részt, önuralmat gyakorol+ mindenben. Persze ők azért teszik, hogy romlandó koronát+ kapjanak, mi ellenben romolhatatlant.+ 26 Úgy futok+ tehát, hogy az nem bizonytalan; ütéseimet úgy irányítom, hogy ne a levegőt üssem;+ 27 hanem megöklözöm testemet,+ és rabszolgává teszem, hogy miután másoknak prédikáltam, én magam valamiképpen alkalmatlanná+ ne váljak.