1Korintusz

15 Most pedig emlékeztetlek titeket, testvérek, a jó hírre, amelyet hirdettem nektek,+ amelyet el is fogadtatok, és amely mellett állást foglaltatok. 2 Ha szilárdan ragaszkodtok a jó hírhez, amelyet hirdettem nektek, meg is menekültök. Máskülönben hiába lettetek hívők.

3 Mert az egyik első dolog, amit továbbadtam nektek azok közül, amit én is kaptam, az volt, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint,+ 4 hogy eltemették,+ hogy feltámadt+ a harmadik napon+ az Írások szerint,+ 5 és hogy megjelent Kéfásnak*+, aztán a tizenkettőnek+. 6 Azután megjelent több mint 500 testvérnek egyszerre,+ akik közül a legtöbben még velünk vannak, bár némelyek meghaltak*. 7 Majd megjelent Jakabnak+, aztán az összes apostolnak+. 8 Mindenki közül utolsónak pedig, mint egy koraszülöttnek, megjelent nekem is.+

9 Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, és nem vagyok méltó arra, hogy apostolnak nevezzenek, mivel üldöztem Isten gyülekezetét.+ 10 De Isten ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően vagyok apostol. És a ki nem érdemelt kedvessége nem bizonyult hiábavalónak, hiszen mindnyájuknál többet fáradoztam, de ez nem az én érdemem, hanem a ki nem érdemelt kedvességé, amelyet Isten mutatott ki irántam. 11 Mi pedig ezt hirdetjük, akár én, akár ők, és ti így lettetek hívők.

12 Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül,+ hogyan van az, hogy némelyek köztetek azt mondják, nem támadnak fel a halottak? 13 Ha csakugyan nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel. 14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor semmi kétség, hogy hiábavaló prédikálnunk, és hiábavaló a hitünk is. 15 Sőt, Isten hamis tanúi+ is leszünk, mert azt mondjuk, hogy feltámasztotta Krisztust,+ pedig nem is támasztotta fel, ha tényleg nem támadnak fel a halottak. 16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. 17 Továbbá, ha Krisztus nem támadt fel, hasztalan a hitetek, és bűnösök maradtok.+ 18 Akkor azok is örökre elvesztek, akik Krisztus követőiként haltak meg*.+ 19 Ha a Krisztusba vetett reményünk csak ezt az életet érinti, mi vagyunk a legszánalomraméltóbb emberek.

20 Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, elsőként* azok közül, akik meghaltak*.+ 21 Mivel egy ember miatt lett a halál,+ egy ember által van a feltámadás is+. 22 Mert ahogy Ádám miatt mindenki meghal,+ úgy Krisztusnak köszönhetően mindenki életre fog kelni.+ 23 De mindenki a megfelelő sorrendben: először* Krisztus,+ ezt követően, a jelenléte idején, azok, akik Krisztushoz tartoznak.+ 24 Azután a végén átadja a királyságot Istenének és Atyjának, miután megsemmisített minden kormányzatot és minden hatalmat és erőt.+ 25 Mert addig kell királyként uralkodnia, míg Isten a lába alá nem vet minden ellenséget.+ 26 Az utolsó ellenség, a halál is megsemmisül.+ 27 Mert Isten „mindent a lába alá vetett”.+ De amikor azt mondja, hogy minden alá lett vetve,+ nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki mindent alávetett neki.+ 28 Miután pedig Isten mindent alávetett neki, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett,+ hogy Isten legyen minden mindenkinek.+

29 Különben mit tesznek majd azok, akik abból a célból keresztelkednek meg, hogy halottak legyenek?+ Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, akkor ők miért keresztelkednek meg abból a célból, hogy halottak legyenek? 30 Miért vagyunk mi is folyton* veszélyben?+ 31 Naponta szembenézek a halállal. Ugyanolyan biztos ez, mint az, hogy büszke vagyok rátok, testvérek, akik Krisztus Jézus, a mi Urunk tanítványai vagytok. 32 Ha másokhoz hasonlóan* vadállatokkal harcoltam Efézusban,+ mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk”+. 33 Ne vezessenek félre titeket. A rossz társaság megrontja a hasznos szokásokat*.+ 34 Térjetek észhez, tegyétek azt, ami helyes, és ne éljetek bűnösen. Néhányatoknak nincsen ismeretük Istenről. Azért mondom ezeket, hogy elszégyelljétek magatokat.

35 Valaki talán ezt kérdezi: „Hogyan támadnak fel a halottak? Igen, milyen testük lesz, amikor feltámadnak?”+ 36 Te esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, csak ha előbb elhal. 37 Amit pedig vetsz, az nem a növény*, amely majd kifejlődik, hanem a puszta mag, legyen az búzáé vagy bármi egyébé. 38 Isten pedig testet ad annak, úgy, ahogy a kedvére van, minden egyes magnak a maga testét. 39 Nem minden test ugyanolyan test, hanem más az emberek teste, és más a háziállatoké, más a madarak teste, és más a halaké. 40 És vannak égi testek+ meg földi testek+. De másmilyen az égi testek dicsősége, és másmilyen a földi testeké. 41 Másmilyen a nap dicsősége, más a hold dicsősége+ és más a csillagok dicsősége. Még az egyik csillag dicsősége is különbözik a másikétól.

42 Így van a halottak feltámadásával is. A testet romlottságban vetik el, és romolhatatlanságban+ támad fel. 43 Gyalázatban vetik el, és dicsőségben+ támad fel. Gyengeségben vetik el, és erőben támad fel.+ 44 Fizikai testet vetnek el, és szellemi test támad fel. Ha van fizikai test, van szellemi is. 45 Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élő emberré* lett.”+ Az utolsó Ádám életadó szellemmé lett.+ 46 De nem a szellemi az első, hanem a fizikai, és utána következik a szellemi. 47 Az első ember a földből való volt, és a porból alkották.+ A második ember az égből való.+ 48 Amilyen volt a porból alkotott, olyan a többi porból alkotott is, és amilyen az égi, olyan a többi égi is.+ 49 És ahogy hasonlítunk arra, akit a porból alkottak,+ úgy hasonlóvá fogunk válni ahhoz is, aki égi.+

50 Azt mondom azonban, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten királyságát, sem romlottság nem örököl romolhatatlanságot. 51 Most szent titkot mondok el nektek: nem mind fogunk halálalvásba merülni, de mind át fogunk változni,+ 52 egy pillanat alatt, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszó idején. Mert a trombita szólni fog,+ és a halottak feltámadnak romolhatatlan testben, és mi átváltozunk. 53 Mert ennek, ami romlandó, romolhatatlanná+ kell lennie, és ennek, ami halandó, halhatatlanná kell lennie.+ 54 Mikor pedig ez, ami romlandó, romolhatatlanná lesz, és ez, ami halandó, halhatatlanná lesz, akkor beteljesedik, ami meg van írva: „Elnyelte a halált örökre.”+ 55 „Halál, hol a győzelmed? Halál, hol a fullánkod?”+ 56 A halált okozó fullánk a bűn,+ a bűn ereje pedig a törvény*.+ 57 De Istennek hála, mert ő megadja nekünk a győzelmet Jézus Krisztus, a mi Urunk által!+

58 Tehát, szeretett testvéreim, legyetek rendíthetetlenek,+ tántoríthatatlanok, és mindig bőven legyen tennivalótok+ az Úr munkájában, tudva azt, hogy fáradozásotok az Úr szolgálatában nem hiábavaló.+